Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2009. december 15., kedd

Lenni vagy, nem lenni!

Reggel, ahogy ki léptem a kapun egyből meg fordultam és meg csodáltam az erdőt, a szűz havat, és a csendet. Szép volt.

Ma örömmel tudatom, hogy Tuccka ismét elcsúszott! ;D Szeretlek, ezt te is tudod.

A reggel már vitatkozással kezdődött, és kiderült, hogy egy szemét ember vagyok... XD Köszönet, hogy fel lettem világosítva erről, majd változtattok rajta... ha lesz rá elég erőm.
Az iskolában majdnem, dobtam egy hátast a kis aljas jégen ami ott termett a talpam alatt, kuncogva csúszkáltam a többiekhez, utána pedig egymásra rugdostuk a havat.
Dolgozat írás, amit persze el hülyültem és képzeletben, egy sztyuárdeszt játszottam. XD
Ki kölcsönöztem, két könyvet: Émile Zola - A patkánygofó
J.K Vojsvillo - A Fogalom
Azt hiszem, hogy most boldog vagyok, van mit olvasni a szünetben!
Ki kell dolgozni a tételeket, de még a gondolatára is leakarom magam amortizálni... ;/



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése