A régieket nem lehet kitörölni, se új barát, se új barátnő, se új emberek nem tudják ezt elfeledtetni, csak kicsit elhalványítani, kicsit enyhíteni. De mikor ittas, vagy esetleg magányosan fekszik az ágyban akkor bele hasít a gondolat, Ő, az emlékek... Hiába védekezik, azok a csírák, amiket egymás szívébe lett ültetve azokat, nem lehet kiirtani, azok mindörökre ott maradnak... És majd jó pár év múlva, újra, újra feljön de akkor már a jóra fog gondolni. A harag, és a fájdalom tesz téged ilyenné. De nekem se könnyű, te se hagysz engem nyugodni. Én nem haragszok rád, sőt szeretettel gondolok rád még mindig, egy nap majd felnyílik a szemed gyémánt szemű. Isten adja, hogy távol legyek és ne lássalak akkor mikor kinyílsz, és háromszáz fokos fordulatot veszel.
Gondolok rád, mindig, akárhol vagyok.
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése