Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2010. augusztus 4., szerda

Zsibasztó idő!

Végre esett az eső, gyönyörűen hideg is ő van. Szeretem az ilyen időt, mindig ihletett kapok és írnom kell.
Ma találkozok Ezüstel, végre :D már alig várom.

ui.: Fáradt vagyok, és hiányzik Dam.... <3