Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2014. április 24., csütörtök

Csalódottságom nem is tudom, mitől van... talán az időjárás, vagy csupán a negatív emberek akik körül vesznek. Szükségem van rá, mint egy virágnak a napfényre vagy,mint a holdnak a napra, mert csak általa világíthat. Számomra Ő ilyen. Ha nem égne, és nem lenne az életembe nem is tudom meg, mi az a ragyogás. Nem tudom meg, milyen valaki szeme előtt pezsegni, és önfeledtnek lenni. Boldogan. Mosolygósan. De még is elfordítaná arcát, elmúlnék...

Lelkek találkozása, a kulcs.

"A szerelmes ölelésben nem csak a test vesz részt. Nem csak testi vágy él benne, hanem a lélek vágya is. A lélek vágyik arra, hogy a testek ölelésében teljesedjen ki a szerelem. Szerelem nélkül megérinteni a másik testét, eggyé válni vele olyan, mint egy gyönyörű torta cukor nélkül. Az adja meg az alapját, értelmét, amitől torta a torta. Az édes ízt. Az ölelés édes ízét, a lelkek közötti szeretet a szerelem adja."


Csitáry-Hock Tamás




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése