Ma előttem szaladtak el a régi ismerősök... - és szar volt - Szar volt, mert valami elmúlt...

Na az ilyen zenék tudnak engem boldoggá tenni, és egy kis mosolyt csalni az arcomra.

Ane Brun - These Days

Mélységesen csalódott vagyok, szinte szomorú...
Mintha bűn lenne az amit érzek, vagy gondolok, esetleg mondok...
Senki se egyforma, senki se viseli ugyan azt a tulajdonságot, mint mást. Csak is az emberi nyers erő, önzőség az amit mindenki egy formává tesz, még egy gyönyörű délután is...
Mégis a legszörnyűbb ebben az egészben, hogy semmit se mondok. Nem is fogok tenni. Hallgatni fogok. Dühös vagyok, nagyon -nagyon, a kedvem egyenlő egy kalap szarhoz   semmihez...
Gondol Ő rá, hogy mit is okoz vagy tesz?

Mindegy is, ez van ezt kell szeretni. Semmi se tart örökké!!!
De az a csend akkor, ott, szinte hihetetlen volt; valami eltört, amit nem lehet helyre hozni.



"Az eső táncolt, énekelt,
a füvön körbe járt,
átvonta, húzogatta
a gally között haját,
aztán kavics sértette fel
szelíd lábát, megállt,
elhalt ártatlan éneke,
nem táncolt már tovább."

/Szabó Magda/

Most jelenleg azt csinálom amihez minden nő, nagyon is ért. Csokival tömöm magam miközben siránkozok a múlton, mint valami rossz Bridget Jones. De miközben eszem rá jöttem, hogy a csoki nem boldogít, inkább mélyebbre dönt, nem vigasztal. Ha még boldogság hormont is termelne, akkor se lenne semmi hasznom, mert a pesszimista énem megölné őket.
Nincs így semminek se értelme, szeretnék valamit, valamit ami segít rajtam, ami jó lesz, és és és ... nem leszek ennyire fos.  Nagyon nagyon félek attól, hogy bedilizek, és megint visszaesek a régi önmagamhoz, és akkor ott mindegy lesz már nekem...
Szomorú vagyok, nagyon nagyon...

Bárcsak üzennél, ha csak gondolnál...