Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2009. június 24., szerda

Mennyei eső cseppek.

Örül a lelkem amikor esik az eső. Miért is?

1:Nem süt a nap, nincs hőség,nem kapunk napszúrást.
2:Alig lehet, az embereket látni az utcán.
3:Nem kell kényszerből, ki menni a napra.

Oly felemelő érzés amikor, a hideg cseppek arcunkra esnek és mindenünk csurom vizes lesz. Amikor a cipőnk beázik és teljesen vizes lesz a zoknik, és alig várjuk, hogy haza érjünk, hogy levegyük és szárazat vegyünk fel helyette. Amikor a hajunk teljesen elázik, és a nyakunkhoz ragad és idegesít minket.
Vagy amikor, az esernyővel sétálunk az utcán és hallgatjuk, az eső cseppeknek a koppanását az esernyőn. Vagy gyerekesen, bele ugrálunk a pócsójába, hogy a víz mindent be terítsen.
Vagy amikor ki bámulunk az ablakon, és nézzük, hogyan esik az eső,ahogy a szél tépi a fákat és hallgatjuk, hogyan koppannak az eső cseppek az ablakhoz.
És nem szabad elfelejteni, az esőnek az illatát ami oly finom, és ismerős mindenkinek és persze nem szabad megfelejtkezni az ázott kutya szagról sem... ;)

2 megjegyzés:

  1. Te a nyári záporról beszélsz. De van téli, hideg, szomorú, szürke eső is :(

    VálaszTörlés
  2. Majd,arról is írok... télen, amikor mély melankoliába leszek!! =P

    VálaszTörlés