Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2009. december 4., péntek

Hasi fájdalmak!

TUCCKA ismét, megbotlott... jót mosolyogtam, rajta XD ez a névjegyed Tuccka. Nekem pedig, a piros sálam! <3

Valahogy, a reggelre nem emlékszek... de azt tudom, hogy bujkáltam az oktató tanár elől, már megint. Annyira gyorsan telt minden, egy mikulás sapka volt a fejemen, így meg ünnepelve, hogy végre... itt a szünet! ( nem sokára )
Sybil,Bija,Egi és én... utnak indultunk a pláza felé, hasi fájdalmakkal ( már akinek ) és a buszon töltött idő éveknek tűnt. Egi, annyira szarul volt de én tettem róla, hogy nevessen... a következő pillanatban már ütött. Bija, a párás üvegre rajzolgatott boldogan. Sybil pedig, nézte a leheletétt... én pedig ki figuráztam őket.
A busz sofőr egy állat volt, de tényleg! Én kis híján a másik oldali ablakon távoztam, mert úgy vette be a kanyarokat, mint valami forma1 -es autó, majdnem az üléssel távoztam XD. Arról nem beszélve, hogy Bija és Egi majdnem összefejeltek. Utána persze, mind annyian lefejeltük a korlátott amin kapaszkodott Egi.
De nem mondom el, hogy min ment a vitta, és a röhögés, mert nem illő.

Jól szórakoztunk, XD de tényleg. Máskor is meg kell ismételni!

-> ismét, valami baja van. XD

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése