Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2010. január 27., szerda

Baj? baj!

Nah, ma se mentem iskolába... személyes dolgok miatt, ami nekem nagyon fontos... A szomszéd átjött valamit szerelni, és én voltam az aki segített neki... nem kell mondanom nagyon érdekes volt, ahogy segítenem kellett a -10fokban :D
Örömmel mondhatom, hogy ki olvastam J.R. Ward könyvét a Síron túli szeretőt nagyon szép a vége, egészen megható! Neki álltam a harmadik résznek, a Megsebzett szerető c. könyvet, végre az egyik kedvencem Zsadis kap egy kis figyelmet ^^
Délután három óra körül hasított belém a tudat, hogy szerda van, a másik pedig az, hogy Tucckához megyek este. Igaz, hogy késtem de... ott voltam, úgyhogy Tuccka ne tegyél szemre hányást! :D
Hülyültünk, annyira hogy a végén a kieset lencsém eltűnt... kerestük de nem találtuk, remek. Ekkor jött az, hogy mondtam Tucckának, hogy : -Hagyd, nem baj!
-De baj... -mondta dühösen.
Úgyhogy, baj vagy nem baj? -de nem utazunk le baj-ra :D
Tuccka nagyon jó nap volt, élveztem.
Minden hónapba össze kéne járni, de csak akkor mikor a hold látszik! ;9


Lábatlanon... XD


2010. január 26., kedd

1 nap!

Nem mentem iskolába, kész öröm volt számomra és lehet, hogy holnap sem megyek!
Reggel beszéltem a bátyámmal, hogy kísérjen el Tatára a fogorvoshoz, bele ment, elkísért. Roppant izgalmas volt ahogy nem bírtam figyelni amit olvastam a buszon, egészen elkalandoztam ezért gyönyörködtem a tájban... Be mentünk egy üzletbe, bútorokat nézni, meg utána egy könyvekkel teli polván meg álltunk és gyönyörködtünk bennük. Én azt hittem elsírom magam mikor, Paulo Coelho könyveket pillantottam meg, odáig vagyok az íróért, és végre tudom, hol lehet meg venni a könyveit. Azután elindultunk a fogászatra... kis híján szét szakadtam magam ahogy az orvosi székben ültem... kegyetlenül jó volt! :D
Azért, meg kell említenem, hogy a szemüvegemet nem mertem fel venni... szemüveg nélkül mászkáltam, eléggé morbid volt és megerőltető.
Képekkel ábrázolom a mai napot!




Délután aludtam egy órát, de semmit se segített... álmos vagyok... nagyon is.
Holnap azt hiszem nem megyek iskolába, nincs miért be menni... .I.

2010. január 25., hétfő

Kegyetlen Hétfő!

A reggeli felkelésnek semmi értelme nem volt, először is azért, mert nem volt miért be menni a suliba a másik pedig... 9órám volt. Kész agy rém. Reggel még azon gondolkoztam, hogy elmegyek orvoshoz ki kérem ezt a napot, milyen jó lesz... de valami erő nem hagyta, hogy otthon maradjak ezért elkészültem és mentem a suliba

. Reggel ilyen volt az utca, szerintem káprázatosan gyönyörű, olyan ködös, sötét...
Tuccka ismét produkált! Kiss híján mellettem hanyatt eset, de én nőiesen meg fogtam a felkarját és nem engedtem, hogy el essen... a múltkor pedig hátulról toltam miközben, majdnem elesett :D a jó barát. Aztán a vonat állomáson megjegyezte, hogy három ősz hajszálam van... engem nem érdekel, mindig is szeretem az ősz hajszálakat, a fehér meg divatos! :D
Azt hittem a rém álom nem fog be következni, de persze még csak akkor kezdődött a nap... épp a kedvenc tanárunkkal voltunk, aki persze engem meg buktatott... haraptam a kesztyűmet és a fejemet vertem az ajtóba... mások fájdalmas képpel figyeltek. De nem engem sajnáltak, hanem azt, hogy mi a fenének kellett be jönnie 0-dik órára.
4óra telt el, mind a gyakorlat de kész szenvedés volt... azt hittem, hogy a fejembe szúrom az ollót, hogy mindent elfejeltsek..., hogy ezt a hülye kegyetlen hétfőre ne is emlékezzek.
Szivárogtak a többiek, és mi Bijával forrón ölelkeztünk és bocsánatot kért, hogy vasárnap miért nem írt olyan sűrűn nekem, nagyon el volt varázsolva! ( nah persze ;9 )
És akkor jött az irodalom óra előtti 5perc. Vettem be gyógyszert de az felpörgetett, szó szerint rá dobtam magam az egyik asztalra és onnan hülyültem... Aztán, komolyan leültem a tanári székre, lábamat a padra úgy szemléltem az osztályt és közben hülyültem, pedig semmi kedvem nem volt... oldottam a magamba tomboló feszültséget.
Egy helyetesítő tanár jött be, helyemre ugráltam és leültem. Elkezdte mondani amit az Ofő üzent neki, kis híján a röhögő görcstől és a fizikai fájdalomtól ki estem a padból. Már 3éve tart nálunk az a bizonyos dolog... eleget hallottunk róla, én már unom!
Képpel ábrázolóm, amit a tanár nő csinált...


Utána két óra ami unalmas volt, ki idegeltek teljesen. Szét eset a szemüvegem, senki se tudta meg csinálni én meg alig láttam el a tábláig, míg Dia elkérte és összerakta valami csoda folytán, most a szemüvegemet a szent lélek tartja, hogy ne ugorjon ki a lencse... ;/
Matematika óra.
Oh, ne kérlek csak ezt ne. Bija mellettem ült a két hülye matekból próbált valamit produkálni... de szét röhögtünk az agyunkat, én nem bírtam ki... de a tanár beszólásai azok kegyetlenek voltak.
Az egyik ilyen: épp leült az első padba ahol Bija a telefonját töltötte, miért is ne... nem ő fizeti! :D
Erre én meg a bija bámultuk a tanárt, mint valami idióták... erre a tanár ránk néz.
-Ne engem bámuljanak.... ha bámulni akarnak akkor menjenek ki a tablókhoz, ott is rajta vagyok! -megdöbbenve nézzük a tanárt.
Bija felhorkant: -Micsoda... piszok! - én csak mosolyogni tudtam ezen, de meg voltam döbbenve.
Utána pedig a tanár eltakarta a táblát, BIja vékony hangján mondta, hogy : -Nem látok, tanár úr... nem látok... -mikor a tanár nem állt el az útból akkor már dühös lett. - akkor már nem is írom! ( ui.: Bija melletted élvezet ülni, minden matek órán egymás mellett üljünk... szeretném :D , mint tavaly az info órán :D )
Ezt is képpel kommentárom:

( höhöhö )

Röviden, tömören ennyi történt... unalmas nap volt, holnap pedig megyek Tatára... még jobb :D
Rohadt életbe... .I.

Hiba!

Húúú, az elöző bejegyzésnek azért, ilyen a színe, mert valahogy nem jelenítette meg először... így most ilyen undorító színe lett! De remélem így is élvezhető... :S

2010. január 23., szombat

Szombat!

Reggel úgy emlékszek, hogy felelltem a húgomat pillantottam meg, megkérdeztem tőle, hogy péntek van -e, mert iskolába kell mennem. Mire ő mosolyogva felelte, hogy "szombat" van. Már annyira elvagyok telve az iskolával, hogy még szombaton is oda szeretnék menni...

Bijától kaptam két horror filmet, amit alig vártam, hogy meg nézek, persze csalódás volt mind kettő.

A egyik Cujo: Nah, ez a film már valami... sokkal jobb volt, mint az előző négy. Végre, végre én valamennyire élveztem a helyzetet. De érthetetlen tatom, hogy egy "horror" film, hogy kezdődhet csodálatos, dallamos, komoly zenével... meg persze a radioaktív nyúl... Hogyan jött a nyúl? A könyv szerint, denevér harapta meg még az is jobban hihető, mint egy nyúl.

Én ahogy ki vettem a filmből, a kutya csak azokat bántotta akik gonoszak voltak hozzá... vagy valami hasonló. De a végén meg halt a dög... höhö ;D

A második Magas Feszültség: Nah, ebbe kora reggel tekertem bele... 10perc alatt végig tekertem a filmet, ami eléggé idegesítő volt, és hülyeség. De tetszet, hogy a csajnak ( aki a gyilkos volt ) tudathasadás volt. A vége igazi csattanós volt, számomra... de szerintem semmi értelme nem volt meg csinálni ezt a filmet.

*Miért nem tudnak ki találni, olyan horror filmeket, mint Hitchcock?? *

Úgy hogy az egész nap így telt...




2010. január 21., csütörtök

Vér,Zene,Habcsók!

Megjegyzem, a vizsgám sikerült!

Nem gondoltam volna, hogy egyszer sok vért látok... de azt sem, hogy még én leszek az aki rohan, hogy tanárt találjon, mert akkor senki nem volt ott. A suliba az ember azért jár, hogy tanuljon és valami úton módon kapcsolatokat építsen ki... nah, ott abban a percben nem ez történt. Eléggé rémisztő volt, hogy a női mosdó padlója véres volt, a csap felett egy lány a csuklóját szorongatja miből dőlt a vér... Gyönyörű látvány volt, meg kell hagyni... ki akasztó volt, hogy a takarító nő azért aggódót, hogyan fogja a vért letakarítani a csempéről... ;/
Aztán sokkos hatások közepette, próbáltunk Sybillel feldolgozni a látottakat...

Sikeresen mondhatom, hogy elkéstem a saját vizsgámról... 2órát késtem ;/ nem szép dolog. De még is levizsgáztam, örömömre én voltam az utolsó és a végén mindenki ki ment, kivéve Lazarust és a tanárokat. Utána pedig meg kezdődött az a rész, mikor Laz -al elmentünk a mormonokat meg nézni. ÉS akkor elővettem a habcsókokat, és azokat ettük... ^^ Élvezetes volt, a beszélgetés, hülyülés, még jobban :D






2010. január 19., kedd

20 perc!

Reggel, még az ágyamba gondolkoztam, hogy menjek -e iskolába... egyik felem sikította, hogy maradjak és aludja, a másik pedig dörömbölt, hogy menni kell! ( a dörömbölős nyert )
Nagy örömömre késet a vonat 20 percet, én annyira nem bírtam már, hogy Tucckát piszkáltam, és a fejemet ütöttem az ablaküvegbe... a vonaton kisebb káoszt okoztunk, annyira röhögtünk Tucckával.
Eléggé normális nap volt, nagy nevetésekkel, sokkolásokal, és meglepetésekkel, és örjöngéssel. -> ezek nélkül nem lett volna jó ez a nap! ;) Ismét leírom, hogy utálom a havat... azt még jobban utálom, hogy nem tudok meg dobni egy illetőt... *morcos*
Nem sokára vizsga, höhö... alig várom, és csak a zene tanár miatt. ^^

Ui: Most megyek és meg keresem a néger csókos sütiket, amikre most vágyok... de nagyon! XD

*csorog a nyála*

2010. január 18., hétfő

Normális nap!

Meglepő, hogy mennyire jól vagyok, nem érzek semmilyen gyomor szorongató érzést... ennek örülök, de valahol hiányzik. Örömömre megint eset a hó, úgyhogy tényleg vér angyalkát fogunk csinálni Ukyo -val amit elterveztünk már úgy... 1 éve, itt az ideje, hogy végre meg is tegyük! :D
Ezen a héten van még egy utolsó vizsgám, amit nem nagyon várok... nem is szeretnék rajta részt venni, pedig kötelező ( nah, ne mond ) de legalább, annyi öröm, hogy láthatom a zongora tanárt...
Örömmel tudathatom, hogy a napi kedvesség, beszólás is meg volt most a kettő közül melyik?

Párbeszéd:
-Azt hiszem, hogy most megyek.
–Menj csak nyugodtan.
–Kösz, hogy meg engeded.

Hm, még mindig gondolkozok, hogy most beszólás vagy kedvesség, vagy egy kis törődés amit én nem veszek észre? Remélem az illető meg mondja nekem.
Elkezdtem hallgatni, egy új zenét ami nagyon bejön, azt hiszem... zene csere lesz :D

Anditól kaptam egy csomó animét, és filmeket... köztük Miyavit is... alig várom, hogy meg nézem :D Imádunk Miyavi!

( ismét nem tudom, miért ezt rakom be... valami elvont dolog... azt hiszem )

2010. január 15., péntek

VÉGE!

Höhöhö...2hét, 2hét a vizsgák miatt, alvás hiányban szenvedek, nyűgös vagyok, és mérges.
De vége van... és nem tudok ehhez többet fűzni...
Biját pedig lefogom rágni idegileg :D szeretlek te lökött csaj.

2010. január 8., péntek

Pokol.

Két napig nem volt nettem, és aki fél életét a gép előtt tölti, annak fájdalmas az a két nap. De a végeredmény képen azt hittem, hogy az asztalt fogom fejelni, örömömbe és dühömbe. Egészen elképesztő, hogy egyes emberek ( mint én ), miért nem veszik észre a dolgokat amik előttük vannak... ez annyira szánalmas. Agyrém.
Péntek délután nem csináltam mást, három horror filmet néztem kisebb- nagyobb röhögésekkel, és arc undorral. Elképesztő, hogy már egy normális horror filmet nem tudnak csinálni...
Az első amit meg néztem, az Rém álom az elm utcába ez még a nagyon régi film, Johnny Depp olyan kis helyes benne :D De meg kell hagyni, hogy nagyon béna volt... szinte fájdalommal töltött el, hogy mennyire béna film.
Azután jött a Péntek 13 megint a nagyon régi változata, szinte fájdalmas volt, hogy ugyan úgy ölte meg az áldozatokat... ki akasztó volt. Annyira idegesítő volt, hogy senki se gyanakodott...
Azután jött a Freddy VS. Jason ez már kissé jobb volt, de még most sem volt az a pánik amire vágytam. De örömömre benne volt az egyik kedvenc színész nőm Katharine Isabelle
annyira örültem, hogy ő volt benne :D Jól állt a vagány, cinikus szerep meg persze csodálatosan halt meg benne :D
Összeszedve nem voltak olyan jó filmek... jobbat vártam. XD
Még most sem vagyok jól... :/

Katharine Isabelle

2010. január 7., csütörtök

Aszem, hogy beteg...

Miről is írjak?
1. Esett a hó.
2. Nincs nettem ez miatt.
3.Vizsgák.
4. Esett a hó.
5. Fapofa.
6.Beteg.
7. Bunkó.
8.Fáj a fejem.
9. Seggfej.

Egyre jobban jövök rá, hogy akik körül vesznek milyenek is valójában... hm, elkezdtem meg ismerni igazi valójukat... de én sem vagyok tökéletes. Nincs olyan ember aki tökéletes lenne, mindenkinek vannak hibája, nagyok és kicsik egyaránt csak rá kell nézni és az ember, szeme elé tárul. Már aki jó ember ismerős.
Nincs miről írnom, azt hiszem beteg leszek ... de remélem is, hogy az leszek...

Nem nagyon fogok írni...



Igen, pontosan ez van! ;/

2010. január 5., kedd

Nem bíííírja, egy kicsit még igen!

Örömmel mondhatom, hogy csak matekból megyek szóbelire... azt hiszem másból nem, azt hiszem. Nyűgös vagyok, ingerült, dühös, és fáj a fejem de nagyon... még csak 2 napot jártunk iskolába, de engem teljesen ki idegeltek, az osztály társak, tanárok, és egyéb emberi lények...
Szerdán megyek fodrászhoz, -az áldozatta cápák közölt lesz.- tök jó, majd dokumentálom képekkel.

Fáradt vagyok, nagyon is... a szemeim alatt karikák, amik eléggé félelmetesnek hatnak az én szemembe, és nagyon nagyon elegem van mindenből.


2010. január 3., vasárnap

Rémálom, de csak kezdődik.

Utolsó nap, és holnap kezdődik a földi pokol nem más, mint az iskola. Milyen gyönyörű név, de csak azoknak akik stréberek... nekem fél év, kínzó hónapok, napok, órákat jelent...
És két hétig vizsgák... alig várom, és nem sokára lesz a haj vizsga :D
Rövid hajam lesz, rövid hajam lesz.... höhöhöhőőő

2010. január 1., péntek

Kel fel a nap. Miért olyat is ittunk?

Párbeszéd:
-Leülök!
-Rendben, akkor ülj le!
-Kösz, hogy meg engeded!

Szívem sír, egy öngyújtóért de nem akár milyenért! XD

Újév!

Másnapos, és nem beszélünk róla... elkel felejteni!

Tuccka and Naomi, utó karácsony!

2009. december. 29

Reggel, bátyámmal beszélgetem és közben edzettem, mikor meg szólalt a telefon és ki volt az TUCCKA! :D Nehezen beszéltem, erre elmondtam neki, hogy mit csinálok és a telefonba röhögött, én is szeretlek. Délután pedig át mentem hozzá, mert meg ígértem.
Ahogy, meg érkeztem a tévé elé ültünk és én tömtem magam gumi cukorral, és szemeztem a Bonbon kutyával, amelyik nagyon csúnyán nézet rám, utána pedig meg ugatott. Gyilkos kutya.
Tuccka rám erőszakolta, a somlói galuskát aminek isteni íze volt, csak féltem az alakomat, de meg ettem.

Párbeszéd:
-De mi lesz az alakommal? Neked gyors, az anyagcseréd de nekem!!
Tuccka megszagolja a smolóiját és rám néz.
-Azt hiszem, most neked is gyors lesz! -cinikus mosoly.

Gumi cukor!Gumi cukor!Gumi cukor!
Nem kell mondanom, hogy eléggé szét voltam csúszva, de annyit röhögtünk, mint az atom. Főleg mikor zenét hallgattunk és... felszólaltam, hogy undorító zenék ezek, mire Tuccka kuncogott. Mikor pedig karácsonyi dal csendült fel, kis híján lefejeltem az ajtót.
De az utolsó egy óra volt a legjobb, mikor meg tudtuk, hogy Tuccka apja Brett Pitt az enyém pedig Jamie Oliver. Tuccka örökölte sármját, én pedig mit.... a pocsék főzési tudományomat, hol van ilyenkor az egyenjogúság?? *prüszköl*

Képek is készültek, amiken eléggé beteg képünk van de remekül áll nekünk. A két jó madár, akik 6éve ismerik egymást... <3

Somlói galuskám, amit meg ettem! :D

Tuccka and Naomi! <3
Betegek! XD

Tuccka készítette!