Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2013. szeptember 30., hétfő


Hogy az embereknek azért, kell találkozniuk, hogy utána szét váljanak és egy másik emberrel legyenek. És mennyire maró is tud lenni ez a dolog. És itt nem csak a szerelmek, hanem barátokra gondolok. Mindenki eltűnik az életünkből, az élet marad, az élet után szaladunk.... 


"A dolgok változnak. A barátok eltűnnek. Az élet pedig senkire sem vár."
Stephen Chbosky


2013. szeptember 19., csütörtök

2013. szeptember 10., kedd


Véletlenül mindig találok, olyan jó kis fasza számokat.



Pontosan így is érzek.

A férfiak csak fájdalmat jelentenek, kudarcot, szenvedést, és azt az érzést, hogy megállt az idő.

2013. szeptember 8., vasárnap

Odáig jutottam, hogy már reggel tíz óta iszom a vodkát . Szép lassan nem sokat, hogy még estére is maradjon. Letargiám, sérelmeim olyan mélyek, hogy ezt csak én magam tudom begyógyítani, túl jutni ezen, - de hogyan - azt még nem tudom. De most két napos vodka kúrán vagyok!!!

Kurva élet...

Egyébként, megint át írhatom a "barát" fogalmát magamban. Barát nem létezik. Ember létezik. Önző, számító, rohadék, aki önmagával van elfogadva, és sokkal jobban becsüli azokat az embereket akik kihasználják, MINT az akit már tíz éve ismer. Szóval, ez van most. Utálom a világot ( jelenleg ) és a világ is utál engem. De jó érzés...



Megpróbálom nem vizesre sírni a párnámat, de ez képtelenség...

2013. szeptember 7., szombat