Utálom már ezt az egész közeget ami körbe vesz, minden ugyan az... még az arcok, az érzések is azok... nincs új. Áh, ezt az egészet utálom, hogy minden reggel egy új arcot kell magamra erőltetem... Kezdek mindenkit megutálni, meggyűlölni.... és szeretném is.
Majd egy nap újra látsz.... kurva jó.
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.