Aprócska Dolgok

Azon gondolkoztam reggel, hogy a szerelem egy negatív dolog. Nincs benne semmi pozitívum, mert keserűen fájdalmas. A szerelem nem a rózsaszín masszáról szól, a habos, epres tetejű szívecskékről a torta tetején, hanem arról, hogy keserű szájízzel hiányoljuk a másikat. Sajog testünk, szívünk a másikért. Sőt, ha bele lehetne halni akkor már sokan meg tették volna.
De én hiszek abban, hogy sokféle szeretet létezik, így létezhet sokféle szerelem is. Talán az első szerelem ilyen kínzó és állandó, el nem múló, tompa lüktetés amit egyedül viselünk el a sötét szobában, szerelmünk nélkül. Hiába érezzük őt távol, mégis közel hozzánk. Ilyenkor azt hiszi az ember, hogy csak ő szokott így szenvedni, de nem. Mindenki átesik rajta.
De mikor az ember másodjára esik szerelembe, kicsit idősebb, másképp látja... Az egészen más. Nem maró, de még se kellemes, keserű de édes gyönyört érzünk benne, és csak szívünk dobban lassúkat a paplan alatt, miközben nézzük a fényképét. Számomra ilyen, ez a másik szerelem.
Nem pozitív, de nem is negatív érzés.

A szerelem buta és vak.És lehetsz szerelmes anélkül, hogy vak lennél.