Aztán, mikor akartam haza menni.... akkor mosolygott rám, köszönt, puszit is kaptam tőle a kedves Carlos Spicywiener. Annyira lesokkolot, hogy látom, hogy nem bírtam megszólalni, semmit se tudtam mondani.... de belül, nagyon örültem neki :)
Aztán, egy kis beszélgetés, röhögés, után elváltam Carlos-tól.... vizesre fogom sírni a párnámat, hogy nem láthatom ! :D
Hehehe....
Hehehe....
Egyre több, egyre jobb....