Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2009. november 30., hétfő

Ugyan az...

Kedves, Tuccka ismét majdnem pofára nyalt a betonon... XD Sajnálom, hogy ide kell írnom de... két hete ez a negyedik és már nem bírtam türtőztetni kedvességemet, és a cinizmusomat. "CSERÉLD LE A CSIZMÁS KANDÚROS CIPŐDET" -de tényleg, mert nem leszek annyira aranyos, hogy utánad ugorjak - nagyon vicces kár, hogy csak én látom. XD

->fantázia kép!

2009. november 26., csütörtök

Hülye nap

Ma nem volt első órám -végre. - úgyhogy bementem ugyan azzal a vonattal, hogy a többiek ne szóljanak be, hogy mennyire szemét vagyok, hogy tovább alszok egy órával! :D
Diával, fel mentünk a B-be és kényelembe helyeztük magunkat a kanapén utána, nagy erőfeszítést kellett tennünk, hogy fel tudjunk onnan állni.
Szibi tervezet egy szoknyát, utána egy felsőrészt és hozzá ilyen ki egészítőket amiket persze, én vettem fel. Képek is készültek, de... nagyon durva képek... A ruha tele volt, apró színes virágokkal úgyhogy... nagyon vidám volt.
A vonat ismét 15 percet állt, Dia és én, annyira unatkoztunk, hogy elő vettem a gumi kesztyűmet és avval játszottunk, utána gumi ízű lett a kezünk tőle! ;S

Most pedig, fáradt vagyok és gyönyörűen világít a hold!

ui.: készítettem képeket, mikor a bátyámra vártam miközben a barát nőjével várták a vonatott. XD

2009. november 25., szerda

Meglepő!

Ma újabb szerdai nappal néztem szembe, de semmi se történt velem.
1. Nem mentem, neki senkinek nem löktem fel senkit, nem estem el.
2.Nem törtem el a tűt, és nem szabdaltam szét magam.
3.Nem égtem be!!!

Amik meg maradtak, hogy nem tudok ki nyögni egy normális mondatott, hogy akadjak le... vagy ez mindig is meg volt?
Suliból ki kölcsönöztem, három könyvet. Egy Shakespeare-t akit imádok, meg két filozófia könyvet amit jó lesz elolvasni, hogy okosodjak!

Szeretlek, ti könyvek amelyek itatnak minket!

2009. november 23., hétfő

Elfojt a smink.

Nem hittem volna, hogy hétfő reggel meg tudnak nevettetni, de tucckanak sikerült.
Egy sort, azon röhögtünk, hogy nem értettem miről van szó tegnap este az msn- en fel próbált világosítani, mire tök összekuszálódtak a szálak, mire ki derült én bonyolítottam. Miért, is ne! ;/
Azután, meg kérdeztem, hogy milyen volt az Újhold film amit már az egész világ várt. Elmesélte szerény véleményét, amit annyira jól vettem, hogy a sminkem elfojt és úgy néztem ki, mint a Kiss tagjai csak nekik formák vannak, nekem meg mokeszom volt a szememnél.
A vonat állomásnál, zsebkendő a kezembe és próbáltam eltüntetni a zavaró tényezőket.

Végre rám nézett, most tiszta boldog vagyok!! <3


2009. november 20., péntek

Szarvas a ködben avagy, hogyan kenődjünk fel a vonat elejére!

Először is ott folytattom, hogy tegnap este be görcsölt a kezem. Alig bírtam mozgatni, és egyre rosszabbul vagyok.
Ma ujjabb düh roham, kapott el hála a szakoktató tanáromnak - összefutottam vele mikor el akartam lógni.- rám
tukmálta a ruha nayagát, hogy vigyem be a terembe. Nem kellett több, hogy nehogy az első kukába dobjam be ami ott
sikított nekem, hogy - IDE DOBD BE! IDE DOBD BE!-

Ma reggel, ugyan az történt, mint mindig. Azzal a külömbséggel, hogy baromi nagy köd volt, szinte tapintani lehetett,
annyira magával ragadó volt, annyira titokzatos.
Ennek meg is volt az ára, egy szegény szarvas nem vette észre a vonatott és matricaként végezte, a vonat elején.
Osztály társam bevallása szerint, repültek a cafatok, és látott két lábat is aztán -húúúúús.- eltüntek. A vonat eleje,
maszatos volt a vértől, az egész eleje. Mindenki ida tolongótt, mert látni akarta.


2009. november 19., csütörtök

Egyre rosszabb, és csak rosszabb lesz..

Egyre jobban, kezdem azt hinni, hogy hülyeség iskolába járnom. Nem tanulok semmit,- a hülyeségen, és a kávézáson kívül.- unalmasak az órák. Talán, a matek óra nem az, az még mókás is! ;D
A tegnap oltás véget, a vállam rohadtul fáj. Alig bírtam, a jobb oldalamon aludni, mert annyira fáj, arról nem is beszélve, hogy nem tudom fel emelni a kezemet. Senki se tudja, aki meg kapta. Évával ma reggel, még lökdöstük egymást beszélgetés közben.
Végig szenvedtem a mai napot, és végig fogom szenvedni az egész hónapot...

Ma boldogan mentem el, az utolsó két órámról azzal a panasszal, hogy; rosszul vagyok, fáj a fejem, a karom, a hátam. Persze, az Oföm nem hitte el, de mégis elengedett... úgyhogy, még meg is kell keresnem az ellenőrzőmet.

Átkozott Szerda....

Sajnálom, hogy késéssel de le írom, hogy milyen jól telt 2009.11.18!

Nem beszélve arról, hogy egyébként is utálom a szerdát de főképp, ez a nap ki bórított.
A vonaton egy tapló csapat, jó béna zenéket hallgatott, de nem is halkan hanem jó hangosan, mire én egyre jobban kezdtem elveszteni az eszemet. Tuccka próbált, tanulni németre de nem nagyon ragadtak meg a fejébe a dolgok. Én már röhögtem, és már azon gondolkoztam, hogy nekik rontok a pengémmel.
20 percet álltunk, Tatabánya és Szárliget között, láttunk fű köröket ( távol állt a gabona köröktől) és én addig, a gyönyörű felhőkben,ködben gyönyörködtem. A vonat elindult, megállt hirtelen mire majdnem Tuccka nekem eset volna ( XD ). Mikor nagy nehezen be jutottunk, Alsógallára akkor még el búcsúztam az én legjobb barátomtól ( Tucckától ) és mentem suliba. Kisebb, ki törésekkel és szentségeléssel.
Nem értem, hogy mi a francnak járok be a suliba, főképp munkavédelmi órára mikor, egész órán röhögnek a többiek, és ki fejtik a véleményüket. Ami engem, iritál. Ezért, emelt fővel, elhagytam az osztályt és ki mentem a padokhoz.
A düh kitőrésem volt, és felháborodva ki fejtettem a véleményemet, hogy mi mit is tanulok a suliba, hogy mi azokból a szarokból miért, fogunk vizsgázni? -Mikor értelmes, dolgot is csinálhatnánk. Persze, a többiek meglepődtem, mosolyogtak és hozzá szóltak.
De a szakmai gyakorlat óra, hozzta meg a véget a szerdai napban.
Varrtam, persze dühösen mikor Szibi visszaakart szólni és ki fejteni a véleményét, hogy én mekkora bunkó vagyok, mikor az ujjammal meg néztem, hogy a tű el van- e ferdülve. Ebből az következet, hogy le nyomtam a talpat és a gép, végig szántott az ujjamon! ilyen hangal; RRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR
Szét szafdalta az ujjamat, eléggé csúnyán vérzet is eléggé! A Doktor nő csak annyit mondott, hogy; -Emeld föl a kezed! - nah ,mondhatom sokat segített ezzel.
Úgyhogy, most 9 ujjam van amit használni tudok, arról nem is beszélve, hogy meg kaptam a H1N1 -es oltást! ^^"
Élvezetes volt, már két napja nem tudok normálisan beszélni!
"Úgyhogy, mostantól fogva tiszta szívemből utálni fogom a szerdát. Mostantól fogva mindörökkre."

-> ezt a képet, Tuccka készítette. Sajnos féltékeny vagyok a képre, mert sokkal jobbakat csinált, mint én. http://tuccka.blogspot.com/

Az én képeim;

2009. november 6., péntek

Érdekes Péntek.

Már három napja, úgy viselkedek mintha minden reggel ittam volna... =/ Ezt állítják, az osztály társaim, mert ritka hülye vagyok ezekben a napokban! XD
Pénteken pedig, ahol órám volt egy hülye gomb miatt, az egész teremben és abban az épületben lecsaptam a biztosítékot; pedig, csak annyit tettem, hogy bekapcsoltam a gépet a gondnok csak mosolygott, utána pedig másodszorra is lecsapta a biztosítékot de akkor már nem én voltam. Mikor már harmadszorra ment, el az áram akkor én a táblánál ültem és védekezően mondtam; -Nem, én voltam. Erre a gondnok, elkezdte hajtogatni, hogy persze, persze...
Arról nem is beszélve, hogy játszottam a függönnyel és az osztálytársam pedig igazgatta én pedig megijesztettem - nagy öröm volt, mikor felsikított.- és 45perc azzal ment el, hogy hallgattam a tanár nőt miközben magyaráz.
Arról nem is beszélve, mikor a buszon osztálytárssam kínálgatta a nyalókáját nekem, és elő vette azt a kis játékszert ami nekünk nincs is! ( Szeretlek Bija ) Persze, utána ki derült, hogy van valahol négy medve aminek ki hullt a szőre és az egyiket Biankának hívják ezen akkorát röhögtem.-
Utána az idő nagy részét, azzal töltöttem, hogy egy fiút néztem -rohadt jó, tornacipője volt.- smaragdzöld, és gyönyörűen csillogott. ÉS aztán röhögtünk, hogy milyen terrorista feje van a srácnak! remek volt.
Arról, nem is beszélve, hogy galambokat etettem mikor vártam Szibivel a buszt... Annyira jó érzés volt, hogy nem is törődtem a többi emberrel csak a madarakkal - pluszba még el is neveztem őket- a nevük; Louis, Gizalle . Nem is kell mondanom, hogy mennyire aggódtam, hogy elütik őket az egyik busz. Épp mondtam, Szibinek, hogy Louis-t elüti a madár -de egyből a szemem elé tárult -, hogy az egyik nénit majdnem elütötte a busz. Röhögnöm, kellett.
Utána persze, hogy arcon röhögtem egy srácot aki a biciklijén feküdt, mint valami fehérnemű modell!
Eléggé hülye pénteken volt...

2009. november 4., szerda

Holdfényben boxolni!

Át mentem a szomszédba, mert ki derült, hogy itt lesz a személyi fodrászom! Edde kutyája, kétszer megtaposta a lábamat, hogy ő jusson be hamarabb a házba- hát, nem édes?.- és maga Edde nyitotta ki nekem az ajtót, amit azonnal becsapta mikor meglátott.
Mikor már bent voltam, hosszú beszélgetés, nevetés, és görcsölésen mentem keresztül- nem szabadot, kötőszavas jelzőket mondani.- meg erőltető volt. Mikor, a ház atya megjött, ránk nézet és megkínált minket sörrel!- Nem kell, mondanom, hogy egyből felcsillantak szemeim!-
Utána, pedig amikor már nem voltam önmagam beszélni próbáltam és megmagyarázni a karkötőm lényegét, ami nem sikerült...
Utána pedig, le mentünk a foci pályára sétálni a hold fényben és Eddével hülyülni kezdtünk, Krisz a személyi fodrászom csak állt, és várta a telefon hívást. Közben, megtanultam, hogy kell box közben tartani a kezünket, hova ütünk, hogyan rúgunk - eléggé feldobott, de majd megfagytam.- utána, Edde behúzott egyet a hasamba! Nem kívánom, senkinek azt az érzést.
Utána mikor, jól ki hülyültünk magunkat és megfagytunk eljöttünk onnan! :D

Péntek este, Edde és Krisz!



2009. november 3., kedd

Méz és méreg.


Pénteken, serényen készültem, mert találkoztam Lazarusal az én személyi fotó modellemmel. Közben, amerre sétáltunk készítettem tájképeket, mert gyönyörű ősz van és megkel örökíteni! Mesélt az érettségiről, és szóba került a kedvenc írója is; Jack Kerouce. Persze, ez után feljött az én imádott festőm, film rendezőm, íróm, örült Spanyol ember; Salvador Dali.

Jack Kerouce

MAGÁNYOS UTAZÓ (1960)

Hiába minden,
a kiadós eső
tengerbe zuhog.

Szegények
karikagyűrűje
a szivárvány íve, Uram!

Éjjel a parton
sétálok - a bulváron
zeng a katonazene.



Salvador Dalí.

"...ez a szörnyeteg, cinikus társadalom nem ismeri fel, hogy ki az, aki azért viselkedik komolyan, hogy elrejtse őrültségét. Nem tudom eléggé hangsúlyozni: nem vagyok őrült. ..Festészetem a bizonyíték rá."