...

"El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki nem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ."

Feldmár András

Minden annyira valóságos. És annyira fájdalmas. 

A hónapok óta most először érzem magam kicsit meg könnyebbülve. A lelkem ami nehézkes volt, most először fel lélegzet, és most először nem fáj...  Sok idő kell a szívnek, hogy begyógyuljon, hogy újra tudjon érezni, lélegezni, szeretni. Sajnos az enyém örökké beteges marad. De neki kívánom, hogy szeressen, csalódjon, legyen szerelmes, boldog, nevessen, és sose szomorkodjon. Mert attól a mosolytól, nekem is könnyebb, és tovább tudok menni. Most először.




Búcsúzóul. Azért az egy évért. Bye Honey.