Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2011. szeptember 26., hétfő

Tánc, kád, fáradtság.

Kilenc órám volt ma, plusz még az isten verte tánc pórba is. Este hét után érkeztem meg, szerény kis szobámba. Arról nem is beszélve, hogy imádok csokor virágot végig cipelni a falun.

Boldog szülinapot anci!

Ha pedig nincs semmi gondod, hallgasd ezt az értelmetlen számot, ami arról szól, hogy
"Vágjál lyukat a kádba"




Holnap meg fogom írni a szombaton történt eseményeket is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése