Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2009. december 20., vasárnap

Szakadatlanul szakadt...

Szombat: a másnaposság ellen küzdöttem, de délután fele valamilyen szinten felébredtem... de a suliba szét voltam csúszva. 6órát töltöttem az iskolában csak azért, hogy a tanárok örüljenek és, hogy szétfagyjak.
Szakadt a hó, ami Tucckának nem tetszett nekem meg, úgy is mindegy... nem zavar. Azt hittem, hogy a szombat estém úgy fog eltelni, hogy ködös tekintettel bámulóm a monitort. Csörgött a telefon és Attila, kérdezte, hogy nem -e szeretnék szánkózni. Egyből ugrottam, és rohantam el itthonról ki a hidegbe.
Annyira fáj a fenekem a csúszkálástól, hogy alig tudok ülni, meg persze szét fagytam...

Vasárnap: Négy órát ültem a konyhába, és kortyolgattam a pocsék teámat... most pedig, fej fájással küzdök... -.-" Hülye karácsony!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése