Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2009. november 3., kedd

Méz és méreg.


Pénteken, serényen készültem, mert találkoztam Lazarusal az én személyi fotó modellemmel. Közben, amerre sétáltunk készítettem tájképeket, mert gyönyörű ősz van és megkel örökíteni! Mesélt az érettségiről, és szóba került a kedvenc írója is; Jack Kerouce. Persze, ez után feljött az én imádott festőm, film rendezőm, íróm, örült Spanyol ember; Salvador Dali.

Jack Kerouce

MAGÁNYOS UTAZÓ (1960)

Hiába minden,
a kiadós eső
tengerbe zuhog.

Szegények
karikagyűrűje
a szivárvány íve, Uram!

Éjjel a parton
sétálok - a bulváron
zeng a katonazene.



Salvador Dalí.

"...ez a szörnyeteg, cinikus társadalom nem ismeri fel, hogy ki az, aki azért viselkedik komolyan, hogy elrejtse őrültségét. Nem tudom eléggé hangsúlyozni: nem vagyok őrült. ..Festészetem a bizonyíték rá."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése