Szarvas a ködben avagy, hogyan kenődjünk fel a vonat elejére!

Először is ott folytattom, hogy tegnap este be görcsölt a kezem. Alig bírtam mozgatni, és egyre rosszabbul vagyok.

Ma ujjabb düh roham, kapott el hála a szakoktató tanáromnak - összefutottam vele mikor el akartam lógni.- rám

tukmálta a ruha nayagát, hogy vigyem be a terembe. Nem kellett több, hogy nehogy az első kukába dobjam be ami ott

sikított nekem, hogy - IDE DOBD BE! IDE DOBD BE!-

Ma reggel, ugyan az történt, mint mindig. Azzal a külömbséggel, hogy baromi nagy köd volt, szinte tapintani lehetett,

annyira magával ragadó volt, annyira titokzatos.

Ennek meg is volt az ára, egy szegény szarvas nem vette észre a vonatott és matricaként végezte, a vonat elején.

Osztály társam bevallása szerint, repültek a cafatok, és látott két lábat is aztán -húúúúús.- eltüntek. A vonat eleje,

maszatos volt a vértől, az egész eleje. Mindenki ida tolongótt, mert látni akarta.