Pénteken pedig, ahol órám volt egy hülye gomb miatt, az egész teremben és abban az épületben lecsaptam a biztosítékot; pedig, csak annyit tettem, hogy bekapcsoltam a gépet a gondnok csak mosolygott, utána pedig másodszorra is lecsapta a biztosítékot de akkor már nem én voltam. Mikor már harmadszorra ment, el az áram akkor én a táblánál ültem és védekezően mondtam; -Nem, én voltam. Erre a gondnok, elkezdte hajtogatni, hogy persze, persze...
Arról nem is beszélve, hogy játszottam a függönnyel és az osztálytársam pedig igazgatta én pedig megijesztettem - nagy öröm volt, mikor felsikított.- és 45perc azzal ment el, hogy hallgattam a tanár nőt miközben magyaráz.
Arról nem is beszélve, mikor a buszon osztálytárssam kínálgatta a nyalókáját nekem, és elő vette azt a kis játékszert ami nekünk nincs is! ( Szeretlek Bija ) Persze, utána ki derült, hogy van valahol négy medve aminek ki hullt a szőre és az egyiket Biankának hívják ezen akkorát röhögtem.-
Utána az idő nagy részét, azzal töltöttem, hogy egy fiút néztem -rohadt jó, tornacipője volt.- smaragdzöld, és gyönyörűen csillogott. ÉS aztán röhögtünk, hogy milyen terrorista feje van a srácnak! remek volt.
Arról, nem is beszélve, hogy galambokat etettem mikor vártam Szibivel a buszt... Annyira jó érzés volt, hogy nem is törődtem a többi emberrel csak a madarakkal - pluszba még el is neveztem őket- a nevük; Louis, Gizalle . Nem is kell mondanom, hogy mennyire aggódtam, hogy elütik őket az egyik busz. Épp mondtam, Szibinek, hogy Louis-t elüti a madár -de egyből a szemem elé tárult -, hogy az egyik nénit majdnem elütötte a busz. Röhögnöm, kellett.
Utána persze, hogy arcon röhögtem egy srácot aki a biciklijén feküdt, mint valami fehérnemű modell!
Eléggé hülye pénteken volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése