Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2009. november 25., szerda

Meglepő!

Ma újabb szerdai nappal néztem szembe, de semmi se történt velem.
1. Nem mentem, neki senkinek nem löktem fel senkit, nem estem el.
2.Nem törtem el a tűt, és nem szabdaltam szét magam.
3.Nem égtem be!!!

Amik meg maradtak, hogy nem tudok ki nyögni egy normális mondatott, hogy akadjak le... vagy ez mindig is meg volt?
Suliból ki kölcsönöztem, három könyvet. Egy Shakespeare-t akit imádok, meg két filozófia könyvet amit jó lesz elolvasni, hogy okosodjak!

Szeretlek, ti könyvek amelyek itatnak minket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése