Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2010. február 1., hétfő

Aha....


Ohh, még utólag a múlt pénteki szalagavatóról!
Büszke vagyok az én fotómodellemre, akinek ez már a második szalagavatója, örültem neki, mikor feltűzték neki a szalagott, büszkeség öntött el. Nagyon csinos is volt, jól állt neki a fekete estélyi ruha. ^^

Utálom, utálom, utálom, utálom.... mikor félre értenek, mikor nem értenek meg, mikor azt hiszik, hogy hülyítek valakit, mikor az igazmondáséért szemétnek tartanak, utálom a mű mosolyt, utálom mikor kétszínűek és képmutatók, utálom mikor várnom kell valakire és az nem képes megjeleni, utálom, hogy ilyen utálatos vagyok... és ilyenek tartanak, de ez az igazság. Ilyen vagyok.
És még nagyobb utálattal tölt el, hogy nem fogadnak ilyennek...
Ennyi.

A mai reggel,... mennyi hó! ;/




Unatkoztam, és kissé mérges voltam.

2 megjegyzés: