Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2010. február 12., péntek

Mester!

Előhang: Már megint valami baj van, és ezért az előző bejegyzésnél azért, más a szín, mert.... szarakszik ez is, vagy én vagyok olyan béna, hogy nem tudom rendesen beállítani. Igen, lehet én vagyok a béna... akkor beszélnem kell Tucckával. Mester, taníts.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése