Hogy mondhatsz ilyet?

Fel ébredtem egy sor morgolódás után, megittam a kávémat amitől pörögtem egész reggel. Valami úton módon nem emlékszek a reggelre, csak halvány emlék foszlányok vannak a figyelmemet más kötötte le... és az nem az irodalom óra, és a drága Antigóné!

Fel foghatatlan tartom, hogy honnan jött ilyen dolog valakinek a fejébe...

Valami úton módon, ma nem tudtam összerakni egy épp mondatott.... banyek. De a dolgozatba volt egy kis részlet amit Antigóné mondott Iszménének, ami egészen meg ragadott.

" Vigasztalódj. Te élsz, de bennem rég halott. A szív: hallottaimnak tartozom vele "

Szerintem egészen szép! ^^

Szerintem törölhetem ezt a napot, de csak egyes, kínos részeket, a többit meg tartom magamnak, elteszem emlékbe, és szomorú napokon elő keresem. Köszönöm neked.