Ma az osztálytársaimmal nosztalgiáztunk, hogy milyen is volt még amikor mi még csak 9-dik osztályba jártunk. Felemlegettünk minden beégést, nézést, beszólást, szerelmet, veszekedést, és a legjobb de a legeslegjobb arcokat is.
Aztán szóba jöttek a félévi jegyek, plusza dolgozatok... az egyik tanár összevissza pontozott.... szóval, lehet ezért lett szar a félévim. Gratulálok a Mikeses tanárnak, aki elcseszte!
Azt hiszem az emberek levegőnek néznek, és nem vesznek észre, és ez olyan emberektől kapom akiket nem is ismerek. Mint pl: ma is, be mutattak egy lánynak akit életembe nem láttam, nem is egy suliba járunk, de azért fel tetet a kérdést, hogy én is abba a suliba jártam ahova ő! Szóval....
köszönöm.
( Óvjon az ég, a régi osztálytársaktól, köszönöm )
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése