Kegyetlen Hétfő!

A reggeli felkelésnek semmi értelme nem volt, először is azért, mert nem volt miért be menni a suliba a másik pedig... 9órám volt. Kész agy rém. Reggel még azon gondolkoztam, hogy elmegyek orvoshoz ki kérem ezt a napot, milyen jó lesz... de valami erő nem hagyta, hogy otthon maradjak ezért elkészültem és mentem a suliba

. Reggel ilyen volt az utca, szerintem káprázatosan gyönyörű, olyan ködös, sötét...

Tuccka ismét produkált! Kiss híján mellettem hanyatt eset, de én nőiesen meg fogtam a felkarját és nem engedtem, hogy el essen... a múltkor pedig hátulról toltam miközben, majdnem elesett :D a jó barát. Aztán a vonat állomáson megjegyezte, hogy három ősz hajszálam van... engem nem érdekel, mindig is szeretem az ősz hajszálakat, a fehér meg divatos! :D

Azt hittem a rém álom nem fog be következni, de persze még csak akkor kezdődött a nap... épp a kedvenc tanárunkkal voltunk, aki persze engem meg buktatott... haraptam a kesztyűmet és a fejemet vertem az ajtóba... mások fájdalmas képpel figyeltek. De nem engem sajnáltak, hanem azt, hogy mi a fenének kellett be jönnie 0-dik órára.

4óra telt el, mind a gyakorlat de kész szenvedés volt... azt hittem, hogy a fejembe szúrom az ollót, hogy mindent elfejeltsek..., hogy ezt a hülye kegyetlen hétfőre ne is emlékezzek.

Szivárogtak a többiek, és mi Bijával forrón ölelkeztünk és bocsánatot kért, hogy vasárnap miért nem írt olyan sűrűn nekem, nagyon el volt varázsolva! ( nah persze ;9 )

És akkor jött az irodalom óra előtti 5perc. Vettem be gyógyszert de az felpörgetett, szó szerint rá dobtam magam az egyik asztalra és onnan hülyültem... Aztán, komolyan leültem a tanári székre, lábamat a padra úgy szemléltem az osztályt és közben hülyültem, pedig semmi kedvem nem volt... oldottam a magamba tomboló feszültséget.

Egy helyetesítő tanár jött be, helyemre ugráltam és leültem. Elkezdte mondani amit az Ofő üzent neki, kis híján a röhögő görcstől és a fizikai fájdalomtól ki estem a padból. Már 3éve tart nálunk az a bizonyos dolog... eleget hallottunk róla, én már unom!

Képpel ábrázolóm, amit a tanár nő csinált...

Utána két óra ami unalmas volt, ki idegeltek teljesen. Szét eset a szemüvegem, senki se tudta meg csinálni én meg alig láttam el a tábláig, míg Dia elkérte és összerakta valami csoda folytán, most a szemüvegemet a szent lélek tartja, hogy ne ugorjon ki a lencse... ;/

Matematika óra.

Oh, ne kérlek csak ezt ne. Bija mellettem ült a két hülye matekból próbált valamit produkálni... de szét röhögtünk az agyunkat, én nem bírtam ki... de a tanár beszólásai azok kegyetlenek voltak.

Az egyik ilyen: épp leült az első padba ahol Bija a telefonját töltötte, miért is ne... nem ő fizeti! :D

Erre én meg a bija bámultuk a tanárt, mint valami idióták... erre a tanár ránk néz.

-Ne engem bámuljanak.... ha bámulni akarnak akkor menjenek ki a tablókhoz, ott is rajta vagyok! -megdöbbenve nézzük a tanárt.

Bija felhorkant: -Micsoda... piszok! - én csak mosolyogni tudtam ezen, de meg voltam döbbenve.

Utána pedig a tanár eltakarta a táblát, BIja vékony hangján mondta, hogy : -Nem látok, tanár úr... nem látok... -mikor a tanár nem állt el az útból akkor már dühös lett. - akkor már nem is írom! ( ui.: Bija melletted élvezet ülni, minden matek órán egymás mellett üljünk... szeretném :D , mint tavaly az info órán :D )

Ezt is képpel kommentárom:

( höhöhö )

Röviden, tömören ennyi történt... unalmas nap volt, holnap pedig megyek Tatára... még jobb :D

Rohadt életbe... .I.