Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2010. január 26., kedd

1 nap!

Nem mentem iskolába, kész öröm volt számomra és lehet, hogy holnap sem megyek!
Reggel beszéltem a bátyámmal, hogy kísérjen el Tatára a fogorvoshoz, bele ment, elkísért. Roppant izgalmas volt ahogy nem bírtam figyelni amit olvastam a buszon, egészen elkalandoztam ezért gyönyörködtem a tájban... Be mentünk egy üzletbe, bútorokat nézni, meg utána egy könyvekkel teli polván meg álltunk és gyönyörködtünk bennük. Én azt hittem elsírom magam mikor, Paulo Coelho könyveket pillantottam meg, odáig vagyok az íróért, és végre tudom, hol lehet meg venni a könyveit. Azután elindultunk a fogászatra... kis híján szét szakadtam magam ahogy az orvosi székben ültem... kegyetlenül jó volt! :D
Azért, meg kell említenem, hogy a szemüvegemet nem mertem fel venni... szemüveg nélkül mászkáltam, eléggé morbid volt és megerőltető.
Képekkel ábrázolom a mai napot!




Délután aludtam egy órát, de semmit se segített... álmos vagyok... nagyon is.
Holnap azt hiszem nem megyek iskolába, nincs miért be menni... .I.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése