Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2010. január 25., hétfő

Hiba!

Húúú, az elöző bejegyzésnek azért, ilyen a színe, mert valahogy nem jelenítette meg először... így most ilyen undorító színe lett! De remélem így is élvezhető... :S

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése