"Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri."
Leiner Laura
Mennyire kell az embernek szánalmasnak lennie, hogy rá jöjjön amit csinál, az már ön kínzás? Valahogy én ezt mindig el követem. Egyszerűen baszok a lelkiállapotomra, hogy " NEM SZABADNA" de hát, akkor is szúrjunk egyet a saját szívembe, vagy kettőt.... régi képek, régi helyek, vagy esetleg egy régi videó... De persze a szép emlékekre kell emlékezni. A legszebbekre, és abból bőven van. De bárcsak, elmehetnék innen, kiszakítva ezeket a fájdalmakat, itt hagyni, és tovább menni... Egyszerűen olyan nehéz.
De valamivel könnyebb, mint még hat hónappal ezelőtt, de még most se könnyű...
Megöl a tudat, hogy nem messze van tőlem, de még is már olyan távol...
És ez másnál is így van... Ő is távol van tőlem. De én várok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése