Hát a lelkem most túlterhelődött, szóval...
Elengedtem Őt. "Szünetet" kértem tőle, de ez tovább fog tartani sokkal tovább...
Mindenkitől elzárom magam, fel égetem magam mögött a hidakat, és egy magamban be gubózva újra élem a régi éveket.
Mert ami elmúlt sose lesz újra ugyan olyan, mert ahogy a Föld forog úgy változnak az emberek is. És micsoda nagy változás megy végbe, és most jó sok hónapig az is fog...
Egyedül maradtam, de nem bánom...
Hagyom ŐKET élni, másokkal... és nem is fogják észrevenni, hogy én eltűntem...
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése