Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2013. november 13., szerda

Megállt az élet 15:42 -kor. Most ki futnék a világból is, elbújnék a föld alá, hogy ne találjanak meg... Egyszerűen meg mondták a pofikámba, hogy a múltba élek, és ez így is van. A régi múltat elengedtem amiért szenvedtem, és most generálok újat... Padlón vagyok. A szívet tépő felismerés, hogy lehetetlen ...
Áhhh... most csak aludni vágyom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése