Van egy sorozat, ami az MTV -n megy, az a címe, hogy " Kínos". A sztori nem lényeg, csak is az, hogy a csajszi ül a gép előtt, blogol és az előtt sír... Hát én pontosan ugyan ezt csinálom, csak én ez miatt nem kapok pénzt. Elegem lett a várásból, meg a könnyekből... annyi könnyet el sírtam már, és minek? Felesleges az egész. De már nem akarok várni. Életem egy olyan nyugalmi szakaszába ért, amit sose hittem volna. Nyugalom és várás van. És ezt utálom. Ez az érzés, hogy nincsen senki az életemben, csak is a családom. Bosszantó és elkeserítő. De még mennyire. Látni, hogy mások élete, hogyan folyik tovább a mederben, hogyan törekszenek, élik a mindennapi életüket. Nálam meg csőtőrés van, befagytak a források, és így nem tudok sehova se jutni.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
József Attila: Reménytelenül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése