Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2013. október 28., hétfő

Csendes, szomorú reggel... Pedig csicseregnek a madarak, a kutyák ugatnak de még is... a szomorúság tapintható most...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése