Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2012. május 31., csütörtök

Ezek az apró, cseprő, gondolatok amik a fejembe vannak. Az ember sírhatna, kiabálna az elmúlt dolgok miatt, egyesek váll rándítva tovább mennek, de én nem tudok. Nehéz. Ó de mennyire.  Csak néha el gondolkodok, hogy helyes volt amit tettem...  Persze, hogy az volt. Tudom jól. De a kedves múlt, emlékeket nem tudom csak úgy elengedni. Senki se tudja egyből. Hm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése