Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2012. május 16., szerda

Barát!


Néha azt várom tőle, hogy hozza a zokniát és az arcomra dobja... - ki nézem belőle - persze a gitár tudása, fantasztikus. Az első ember aki hamisan, oltári zene ízléssel tud játszani a gitáron - miközben - kiabnálja a "Elhagyott a Sárga, elszáradt a Sára" c. dal ( valami hasonló ) közben a gitárt a hűtőhöz veri, hogy egy kis basszust adjon a mondanivalójának.
Szóval, kedves Ray -ben nem csak zene tudás, még szeretett is van - és tudja - én is szeretem őt.
De mikor el olvastam ezt a kedves kis beszélgetést, rá jöttem, hogy Ray nem is annyira aranyos - mit meg szokhattunk tőle - de, nála nyugodtabb embert nem láttam. Ezért szeretem a legjobban. Nyugodt. Szarik mindenre -mindenkire.Példaképem.
A kép, egy péntek este ivás alkalmából született....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése