Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2012. május 26., szombat

Azt hiszem most már végleg - vége van. Lehetne erról beszélni, setleg sírni, ki vesézni, de semmire se mennék vele. Ugyan oda lyukadnék ki, mint régen.
Ez pedig felesleges.
Felesleges rágódni. Most már.
Most már csak a fájdalmat kell elviselni.

"She took my heart, I think she took my soul With the moon I run Far from the carnage of the fiery sun"

2 megjegyzés:

  1. "Ma még mosoly, holnap könnyek, ma még nehéz, holnap már könnyebb.
    Nézz az égre, a legszebb fényre, láss egy álmot s harcolj érte..."

    VálaszTörlés