Vavyan Fable-Jégtánc.

Tegnap este, sikeresen ki olvastam Vavyan Fable-Jégtánc c. könyvét.
Meg kell hagyni, hogy az eleje egy kicsit nehéz de utána, remek könyv. Ahogy, az író nő le írja a lánynak a viselkedését, a beszólásait, a gyermekkorát min ment keresztül, hogy kibe lesz szerelmes. Egyszerűen nagyszerű.
Azt sem kell elfelejteni, hogy ez egy lázadó csaj akitől rengeteget lehet tanulni, a hülyeségeiből,és hogy mennyire figyelmes és okos.
Igaz, hogy voltak benne olyan részek, hogy lehetett rajta sírni de én nem tudtam, az utolsó lapnak az utolsó pár beszéd adta meg a döfést.
Ajánlóm mindenkinek a figyelmébe. ^^

Vavyan Fable: Jégtánc-blues

A jég meg az ég szikrázva simul össze,
a szél se beszél: por-hóval kergetődzve
játszanak -mert szabad...
E fényes-boldog pusztaságban nincs hazug szó:
tisztaság van;senki se kényszerít, senki se tiltja,hogy válasz,
itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!
Égnek a jégnek kristály síkjai közt suhan a lélek...
a levegő penge-éles és szesz tömény,
itt mégse félek,mégsem érzem a vesztemet én;
röpülve,zuhanva
pörögve,suhanva
szótlanul mond hálát jégnek és égnek
a táncba-szabadult,eszelős-tiszta lélek!

Oly jó:
Erre nincs szó!
S ha vége a dalnak és fárad a láb:
a JÉGTÁNC minden kis harcos nyomát
némán begyógyítja a szűz hó.

Idézetek a könyből.:

Az ember választja a betegségeit. (...) Tudod, amikor elfog a herót, amikor az élet minden rezdülésében csupán terhes kihívást látsz, amikor jobban esik keseregve nyavalyogni, irigyen gyűlölködni, mintsem épeszű dolgot cselekedni, amikor feladod önmagadban a harmóniát, betegséget választasz. Azt hiszed, jól elbújtál a terhek elől, téged hagyjanak a francba, elvégre te beteg vagy. És ekkor az is leszel, jönnek sorban a tünetek, és te tényleg átkozottul lepusztulsz, önnönmagadat füstölöd ki a tutinak hitt, helyes kis menedékedből. Szóval, amikor az élet valami kínos helyzetet bűvöl eléd, ne bújj el előle. Nem lehet elbújni. Ne gyűlölettel kezeld, ne koholt "tünetekkel" címkézd fel a bajt. Vállald magadat! S ha a saját szemedbe nézel, meglátod, semmi sem olyan súlyos, amilyennek látszik, a problémák orvosolhatók, viszont a neurózis, a stressz, ha engedsz neki, tényleg megöl.

Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.

Rádöbbent, milyen termékenyítő az egyedüllét, amelytől a legtöbben szorongva rettegnek, s hinni vélte: némelyik magányost azért gyötri tébolyulttá a magában-lét, mert rossz a társasága.