Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2009. június 26., péntek

Tánc az esőben.

Ma délután fele, egy vihar tombolt szeretett falunkban ezért be mentem a házban.
De ott sem fogadott sok látvány, néztem ahogy a bátyám eszi a fagylaltját és közben, ki osztottam, hogy tudja magát le enni!!
Amikor eltávolítottam a csoki darabot a pólójáról, el kezdtem japán zenét hallgatni amihez ő is be kapcsolódott. Nem is törődtünk azzal, hogy kint szakad az eső és anyánk vészjósló madárként rikácsol nekünk.
Miután, a zene hallgatást be fejeztük és közben egy sort nevetünk, ki mentem az ajtón. Akkor kapcsolt, az áldott jó agyam, hogy szakad az eső. Boldog kicsi szívem egyből, ugrálni kezdet.
Le mentem a lépcsőn, ki a szakadó esőbe és táncolni kezdtem. ( nem törődve semmivel )
Igaz, olyan voltam mint egy idióta, de felszabadító volt amikor hideg cseppek rám estek, és mindenem vizes lett. Így táncolva hátra felé, arcomat az égnek emelve élveztem, hogy az esik az eső. És egyben, szabadság érzettet ad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése