Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2009. június 25., csütörtök

Hajnal avagy, a pacsirta dala!

Már hajnali kettő óta fent vagyok, én meg az alvás.
Nagyon fáradt voltam, de nem tudtam el aludni ezért csak feküdtem az ágyamba és bámultam ki az ablakon,közben lágy szellő simogatott.
Az idő többi részét azzal töltöttem, hogy próbáltam kiszűrni a furcsa hangokat amiket hallottam.
Közben, hallottam, hogy anyám órája csörög 03:30-kor... Utána elment elkészülni, ki ment a konyhába, teltek múlt az idő és egyszer csak 04:00 lett.
És az erdőből, egy édes dallam hallatszód ott,ami végig repült az erdőn és felkeltette az erdőt. Olyan furcsa volt, de jó volt hallgatni ;) Utána pár perc múlva, szólt a kakas,csiripeltek a madarak nagyon szép volt. ^^

2 megjegyzés:

  1. Kedves Naomi!
    Nem ezzel a bekezdéssel kapcsolatban írok most neked, hanem úgy általában... Ne nekünk írj! Írj magadnak! Itt magad add, még csak véletlenül se akarj másnak a kedvében járni! Ez a te blogod! Találd meg a saját hangod!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Helen!
    Köszönöm szépen a tanácsot, megpróbálok változtattni ^^ és megtalálni, a saját hangomat.

    VálaszTörlés