A serpenyő és a tojás.

Mi lőn déltájt bátyám is, megtalál kedvesen megpaskolja fejem és tovább áll.
Szemeimmel kérdőn nézek reá, és megköszönöm néki, hogy ily kedvesen lát.
De kedvem azon nyomban elpárolog mert, cinikusan rám mosolyog.
Gúnyosan rá kezd, és kiderül, hogy csak a hajamba kent valamit.
Dühösen felállok és a rózsaszín gumi kesztyűkért nyúlok, hogy beteljesedjen aminek be kell, tisztára mosom az edényeket.
Amíg én mosogatok, Ő gyorsan össze üt valami étket, én csak nézem és fortyogok.
Heves vitába kerülünk, Ő gyufával fenyeget én meg a nőies kesztyűmmel.
Közben ellátom tanácsokkal,hogyan süssön rántottát, az olajat egyből kifelejti én csak cseszem
mint aki tud bármit is.
Elkészül a gyors finom étek,amit egyből tányérra végez.
Én tovább mosom az edényeket, hogy oly fehérek legyenek mint a lélek.
Ismét vitázunk, és nem is figyelünk, hogy majdnem megfulladunk.
Egyszer csak feláll, gyanúsan a tűzhely felé néz és látja, hogy a
lapát hozzá olvadt a serpenyőhöz.
Gyors pánik keveredik, a kezembe nyomja, hogy szedjem le az olvadt gumi részeket.
Gyorsan le locsolom vizel, ami következtében gőz felhő tőr fel, arcomba csap
és kis híján meg fulladok vala.
Az olvadt részek eltűntek, a pánik elsuhant és meg maradt a nyugtató hangulat.
Így mind ketten el mentek, az egyik gonosz sárkánnyal harcolni, a másik pedig a könyvek közé.