A hónapok óta most először érzem magam kicsit meg könnyebbülve. A lelkem ami nehézkes volt, most először fel lélegzet, és most először nem fáj... Sok idő kell a szívnek, hogy begyógyuljon, hogy újra tudjon érezni, lélegezni, szeretni. Sajnos az enyém örökké beteges marad. De neki kívánom, hogy szeressen, csalódjon, legyen szerelmes, boldog, nevessen, és sose szomorkodjon. Mert attól a mosolytól, nekem is könnyebb, és tovább tudok menni. Most először.
Búcsúzóul. Azért az egy évért. Bye Honey.
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése