Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2012. január 1., vasárnap

Megint előkerült ez a dal... ócska, rég múlt, romantikus, boros poharas, szenvedélyes, és melankolikus... és a sírásról énekel.... nekem sírtak, de későn vettem észre....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése