"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
2012. január 8., vasárnap
Fél 6 és szerény személyen, csak ül és néz ki a fejéből... - olyan álmos vagyok, hogy fejjel előre tudnék dőlni - azután, pedig el kéne készülnie, hogy egy kicsit átnézze azt a gyönyörű történelmet. Óh, de csodás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése