Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2012. január 17., kedd

Annyira nem tudok mit írni... üres vagyok belül, kívül, és még rendes gondolataim sincsenek. Azt hiszem életembe egy új szakasz kezdődik de nehéz előre lépni... ó, de mennyire nehéz.
Mindent kitépni, eltépni, és elmenni, jó messzire...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése