Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2011. november 18., péntek

Vagyunk.

Körtés tea, egy kis paramore, hátam mögött fegyverropogás,hamis énekhang vág az éterbe, fáradtság, és ez a lágy omlós sötétség, gépnek a fénye még tetszik is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése