Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2011. november 21., hétfő

Családfa!

Családfakutatásba vagyok, serényen számolgatok, neveket keresek elporosodott elmémben, esetleg ha nem jut eszembe, akkor, kitalálok új neveket, új vezetéknevet, talán még becsempészek egy külföldi rokont, hogy fényezzem magunkat.
Kiderült hála okos, tanult, uncsimtól, hogy apáinknak három apja volt, és abból is lejönnek testvérek, gyerekek...
Kivülről láttam meggyötört, izzadt arcomat, ahogy radirozom, és újra írok mindent...
De NEM! Majd ha nem tetszik valakinek, jobban meg csinálja!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése