Azt hiszem mikor elmondom valakinek az igazat, amit gondolok, nem hisznek nekem... Talán félnek amit mondok, vagy ennyire hazudosnak tűnök? Rossz érzés, még most se találtam meg azt az embert aki ugyan úgy megnyílna nekem... vagy talán igen, csak nem véltem felfedezni?
Most is olyan helyzedbe kerültem, ahol rajtam csattant megint minden... vonzom az ilyen dolgokat. Most is olyan bonyolult mint a gordiuszi csomó, egyszerűen, nem lehet ki igazodni rajta.. De valaki hazudik, de kicsoda is?
Rossznak tart - azaz illető - mert elmondtam valakinek, hogy mit gondolok róla. FIgyelmeztettem, féltem, szeretem, és nem akarom, hogy csalódjon...
Pusztai farkasomat kell elő vennem, hogy marcangoljon, fájdalmat okozzon, hogy végre meg világosodjanak.
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése