Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2011. november 6., vasárnap

Ciprus!



Nincs is jobb dolog azt hallani, hogy az egyik barátnőm hogyan hagyta el szép Országunkat és inkább Törökországtól - délre terülő kis szigetre költözött " Ciprus" -ra. De úgy, hogy csak most tudtam meg, pedig 1 hete kint van.
Eljátszok a gondolattal, mint csinálhat; Földközi tenger mellett, forró homokba járhat, fürödhet a tengerbe és élvezheti a gyönyörű napsütést, a kedves embereket, és a szórakozás, romantika örömeit.
Boldog, felszabadult és örül, hogy nem kell a meg szokott malomba őrölnie, mint más... Meg hozta életének a legnagyobb döntését, bátor volt, és meg tette. Csodálom őt, és büszke vagyok rá.
Még most se tudom felfogni, hogy elment...

Vulgáris, szenvedő, újra vágyó énem ezt üzeni neked: Gyere vissza értem, azonnal kedvesem, mert ez elképesztően KURVA JÓ LEHET, én pedig még mindig itt vagyok! :D

Lágy, kedves, és büszke énem: Légy boldog, és küldj citromot! :)


ui.: Próbáltam olyan képet ki tenni, ami meggyőző és tudatja, hogy mi halandó magyar emberek, míg itt szenvedünk, máshol süt a nap, gyönyörű idő van, és igazi álom világ van ott... ott messze...


kurva élet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése