Úgy elment, mintha sose létezett volna, semmit se hagyott maga után, csupán a magányt, és az ürességet... mennyire tudtam, szinte éreztem, hogy el fog hagyni engem... és fáj rettentően, de ha nem kellek, akkor ne keljek... Legalább búcsú levelet hagyhatott volna nekem, de ő jobbnak látta hangtalanul el tűnni, mintha nem is létezett volna...
"(...) Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem,
Azok tettek azzá, akiket szerettem,
Üres lett a szívem, üres lett utánok,
Betöltötték kínzó, messze űző álmok,
Álmok rabja lettem, csak álmokért élek
Egy mámoros álom lett nékem az élet
- Édes anyám lelkem, sirasson meg engem(...) "
/ Ady Endre- Sirasson meg /
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése