Éppenséggel órán ülök és boldogan jelenthetem ki, hogy ez az utolsó hét a suliból, csütörtöktől pedig már vizsgák jönnek, - ami már nem annyira jó - amit nem is várok, de életem legnagyobb szakaszát ez fogja lezárni, - remélem egy életre - és nem kell újra jönnöm.
Azt kérdezik miben bizakodok azt mondom, hogy senkiben se, hiszek a nagy semmi pedig lecsap rám vagy sem.
Az agyamat már elkezdték lerágni, sok okos mondatokkal...
Reményem: Már csak két hónap és utána szabad ember leszek. -ÓÓÓóó igen -
Azt hiszem mély idők jönnek el.
Érzelmileg gyújtogatnak, kóstolgatnak, édesgetnek, - és én mit tehetnék? - persze, hogy hagyom. Nagyon kellemes, szellemes, egyben boldoggá, de szomorúvá is tesz. Szóval remek lesz az elkövetkezendő hónapok....
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése