Julie London hangja az, ami teljesen kizökkent a tudatos állapotból és elrepít valami táncos, whiskys, jazz estére, ahol mindenki szivarozik, és a női ruhák csillognak a fényben. Miközben a leggyönyörűbb énekes nő, rá zendít a legszenvedélyesebb dalra, és az asztal alatt, mindenki egy ritmusra dobol a lábával, a nők pedig hetykén fújják a férfiak arcába a füstöt.
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése